Stájermark Tartomány – a Stájer Tartományi Kormány Hivatala

Peter Rosegger

Karrier a Waldheimat-ból (Erdei hon)

A mellszobor helye: „Steirische Ehrengalerie“ Burg/Grác (Vár)  
A mellszobor helye: „Steirische Ehrengalerie“ Burg/Grác (Vár) Az eredeti képet nyitja meg új ablakban: A mellszobor helye: „Steirische Ehrengalerie“ Burg/Grác (Vár)
 

Peter Rosegger egész életében szűkebb stájer hazájához kötődő költő volt, ahogy ezt művei, a "Die Alpler in ihren Wald- und Dorfgestalten" és "Volksleben in der Steiermark - Charakter- und Sittenbilder" is bizonyítják.

1843 Peter Rosegger a Krieglach melletti Alplban lát napvilágot.
1869 Rosegger már fiatalon is kisebb szépirodalmi műveket írt, s most megjelenteti első könyvét "Zither und Hackbrett" címen.
1876 A szerző Grácba megy, és megalapítja a "Heimgarten" című havonta megjelenő folyóiratot.
1877-1881 Rosegger fáradhatatlanul az írásnak szenteli magát. 1881-ig 30 kötetet jelentet meg. A stájer föld és nép ábrázolójának életműve összesen 43 kötetet tesz ki.
1882-1917 Noha még mindig a könyvek jelentik az életét, Rosegger számára a szociális törekvések is egyre fontosabbá válnak. A "Heimgarten"-ben néhány adakozási felhívást indít, amelynek számtalan olvasó tesz eleget. A pénzzel iskolákat és templomokat támogat.
1918 Peter Rosegger röviddel 75 éves kora előtt hal meg vidéki házában Krieglachban.

Peter Rosegger (*31.07.1843 +26.06.1918)

Peter Rosegger 
Peter RoseggerAz eredeti képet nyitja meg új ablakban: Peter Rosegger
 

“Ha sokkal inkább hazánkért élnénk, talán ritkábban lenne szükség arra, hogy meghaljunk érte.“ A stájer föld írójának ez az idézete, aki 1843. június 31-én a Krieglach melleti Alplban látott napvilágot, talán soha nem fog aktualitásából veszíteni. Peter Rosegger műveit nemzetközileg (22 nyelvre fordították le), de mindenekelőtt itt Stájerországban még ma is nagyra becsülik. Noha íróvá válása nem volt egyszerű.

Tanulóévek

Az eredeti képet nyitja meg új ablakban:
 

Gyermekéveiben Rosegger pásztorfiúként dolgozott a hegyi legelőn, a munka mellett tanult meg olvasni és írni a St. Kathrein am Hauenstein-i iskolában. Hamarosan megmutatkozott azonban, hogy Peter túl gyenge a paraszti udvar megeröltető munkájához, így 16 évesen egy vándor szabónál kezdett tanulni. Öt éven át vándorolt vele az országban, s így szerzett mély benyomásokat egész Stájerország paraszti társadalmában. Közben újra meg újra megpróbálkozott az írással, és rövid irodalmi műveket küldött a gráci „Tagespost“-nak. Tehetségétől lelkesedve az újság szerkesztői segítették írói hivatásának továbbfejlődésében. A költőnek először Laibachban könyvkereskedői képesítést kellett volna szereznie, de nagyon erős honvágya miatt abba kellett, hogy hagyja. 22 évesen végül lehetőséget kapott arra, hogy a gráci Kereskedelmi Iskolában 1869-ig tandíj nélkül széleskörű általános ismereteket sajátítson el. Röviddel az iskola befejezése után jelentette meg első könyvét "Zither und Hackbrett" címen.

Elkötelezett író

Az eredeti képet nyitja meg új ablakban:
 

1872-ben, édesanyja halálának évében, ismerte meg a költő Anna Pichlert, akit egy évvel később feleségül vett. De 1875-ben második gyermekük születésekor felesége, Anna életét vesztette. Peter Rosegger, hogy a sors csapásával megbírkózzon, ezután még intenzívebben szentelte magát az irodalmi alkotásnak. Majd Grácba ment, és megalapította a havonta megjelenő "Heimgarten" folyóiratot. 1879-ben másodszor házasodott, ekkor Anna Knauerrel. A rákövetkező években - egyre erősödő asztma rohamai ellenére - Rosegger számtalan könyvet írt. A betegség attól sem tudta visszatartani, hogy Németországba, Olaszországba valamint Hollandiába és Svájcba utazzon előadó körútra. 1893-ban, amikor édesapja meghal, az író úgy határoz, hogy a jövőben nemcsak irodalmi hanem szociális téren is elkötelezi magát. A „Heimgarten“-ben megjelentetett adományfelhívás által összegyűjtött pénzt a mürzzuschlagi evangélikus templom építésére, az erdei iskola alapítására és a St. Kathrein am Hauenstein-i leégett templom újjáépítésére fordította.

Waldheimat (Erdei hon)

 

Peter Rosegger élete szülőföldje falujával szorosan összekapcsolódott. S nem volt nagyobb kívánsága, mint hogy Krieglachban haljon meg. Itt hunyt el 1918. június 26-án vidéki házában. Legismertebb művei között tartják számon ma: a „Die Schriften des Waldschulmeisters“-t, a "Waldheimat"-köteteket a "Geschichten aus den Alpen"-t és az "Als ich noch ein Waldbauernbub war“-t.